2014. augusztus 2., szombat

Kezdésnek megteszi..

Igazából nem is szeretném húzni tovább a szót, bele is kezdek a helyzetjelentésembe.. Felesleges bemutatkozást azért nem tartok, mert a bejegyzéseimből úgy is megismertek.

Itt ülök a konyhában teljesen egyedül..egy dalmatával... igen..ez sokaknak furcsa, de apámék elmentek valami szabadtéri előadásra engem meg itt hagytak (nem mintha érdekelne). 19:44-kor itt vagyok a házban..teljesen egyedül..mindjárt esni fog az eső.. hát igen..de jó a rosszban, hogy holnap megyek mamámhoz gyrosozni.. ez a hit éltet. Bár nem mintha belehalnék egy kis esőbe..ellenkezőleg..kifejezetten szeretem az esőt. Azt nem tudom megmondani, hogy miért..olyan megnyugtató..hallgatni ahogy az esőcseppek kopognak az ablakon..érezni a friss vizes természet illatát. Ez elé költőire sikerült.
Amúgy úgy volt, hogy ma megyünk a Tiszára, de valaki belefulladt a vízbe, szóval törölve a program..
A legtöbben irtóznak a hulláktól, de én mindig ilyen filmeket nézek, szóval már megszoktam..
A konyhába igazából azért lettem "száműzve", mert gyűlölöm a cigi szagát és apám nagy dohányos, szóval az egész szoba  bűzlött, mert a szobával van összekapcsolva az erkély.
Olvasni nincs kedvem..a gépet is unom már..nem tudom mit csináljak..eredetileg imádok itthon lenni egyedül, de este nem igazán..félelmetes.
Szerintem megyek és nézek egy kis kaját. Ha unatkozom mindig eszek.
Megpróbáltam az előbb kinyitni a fagyasztót..azzal a reménnyel, hogy van jégkrém..erre ráncigálom, ráncigálom, de nem nyílik ki...odafagyott. Ez egy jel, hogy ne nassoljak...
Persze, hogy a szekrény is totál üres..